„Miért nő a fű, hogyha majd leszárad?”

Van az a dacos kisgyerek, mindannyian ismerjük, talán mert magunk is ilyenek voltunk. Akinek olykor semmi sem jó olykor meg vitázni támad kedve, de meggyőzhetetlenségében, és érvek hiányában, egyszerű választ ad, a hirtelen beérkező kérdésre: miért? Melyből valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag csak tudatalatt tudja a választ, és ez a válasz hosszú akár rövidtávon idegesítő lehet a kérdés feltevője számára, mégis ott lapul benne egy zavarba ejtően egyszerűnek tűnő igazság. Miért ne?

„Miért nő a fű, hogyha majd leszárad?” Miért ne nőjön? Ügye milyen egyszerű? Vagy talán mégsem?

Babits kérdése és a vers (Esti kérdés) egésze mintegy a lét értelmét pedzegeti. Mi értelme van létezni, ha úgyis, meghalunk? Sokféle válasz létezik a kérdésre, választani is nehéz közülük. Van egy mely a jelenleg elég vegyes felfogású társadalmunkban is egy többé-kevésbé általánosan elfogadott irány. Eszerint életünk alatt maradandót alkotni a cél, mellyel tovább élhetünk halálunk után. Legyen az gyerek tudományos kutatás, egy cég, egy épület, egy eszme, mindegy mit választunk, csak tovább élhessünk általa, mint az életünk.

De mi értelme túlélni önmagunkat, ha a világ egésze is hasonlatosan egy emberhez születik pusztul és felejt? Semmi? Logikusnak tűnhet ezek után és végig gondolva Babits mondatát, hogy a világnak és az életnek semmi értelme. Hisz akár nyomtalanul elütnünk, akár a létezés egy másik, örök létére lépünk értelmét veszti a múlt. Értelmét vesztik szenvedéseink és diadalaink, születésünk és halálunk.

Ezt azonban mégsem vagyunk képesek elfogadni. Az ember természetével szembe megy az értelem és a megértés elvetése. Ha nem vagyunk képesek értelmet és célt találni megszűnünk létezni. Folyamatosan keressük ez élet értelmét és közben hisszük van értelme és vége a kutatásnak. Értelme van is, de nem az igazság megtalálása.

Meglehetősen modern, Bergsoni gondolat az ember és a személy szintjéről megközelíteni a kérdést. Annak tudatában élni, hogy az életed értelmetlen és a világ egésze tulajdonképpen lényegtelen nem tudunk, ez természetünkből fakad. De a válsz melyet önmagunknak teremtünk nem kell hogy egyezzen a valósággal, hisz ha a saját belső világunkban megálja a helyét elégedettek lehetünk.

A legnépszerűbb válasz napjainkban talán a boldogság keresés, a saját magad beteljesítése. Ez a gondolat kielégítőleg hathat, és értelmet adhat az ember életének. Ezt attól függetlenül teszi hogy valós választ a kérdésre nem ad hisz a boldogság ugyancsak értelmét veszti az idő múlásával. De nem egyedül ez a válasz szolgál válaszként.

Babits módszeré is egyfajta válasz, a folyamatos keresés és gondolkodás a kérdések feltevése is elegendő ahoz, hogy létezhessünk. Hiába tudjuk logikusan levezetni, hogy az élet értelmetlen, a logikus levezetés is csak a saját világunkban logikus. Ahogy ez a szöveg hiába állítja, hogy nincs értelme az életének, pont ez az én válaszom az élet értelmére.