Baudelaire: Kapcsolatok-elemzés

A Történet azon részénél járunk amikor Hamlet Polóniuszt megölte, de még Ophélia él. 

Levél Opheliához

     Drága Ophélia! Sejtem, tudom, sőt biztosra veszem hogy most én vagyok az utolsó kitől levelet várnál. Mégis én vagyok az ki most neked írt, így érezem helyénvalónak. Azt is tudom hogy immáron apád gyilkosaként tekintesz rám, s nem volt, hű társadként aki mindig is voltam. Abban viszont cseppet sem vagyok biztos hogy ez a legjobb időpont arra hogy rágalmazlak hazugságod okán, hisz most én vagyok kit átkozni kéne. S tán arra sem ez a legmegfelelőbb időpont hogy magyarázkodjak, de tudnod kell, hogy apádat nem puszta élvezetből öltem meg. Tragikus baleset volt ez, melynek mindannyian áldozatai vagyunk. Van viszont valami amit már rég el kellet volna mondanom, csak eddig féltem hogy apád esetleg rábukkan írásomra. Nem vagyok benne biztos hogy még olvasod ezt a levelet, vagy hogy már a nevemet látva szét nem tépted,és hajítottad a kandalló tüzére s kívántál oda engem is. Ezeket mind nem tudhatom, azt viszont tudom hogy szeretlek. Éppen ezért mond ezt most el neked: Ki őrültet bennem apám halála óta látsz, csak színjáték, Claudiusz, ő az ki a valódi szörnyeteg, elcsavarta anyám fejét és megölte atyámat, kinek halála bosszúért kiált. Lehet hogy nem hiszel nekem, de ez az igásság. 
     Szerelmem, remélem ha nem ma, egy napon megbocsájtasz bűneimért és újra együtt lehetünk boldogok.

Üdvözlettel: Hamlet