Anyegin film és könyv

Film és könyv

                A könyvek filmé, és a filmek könyvé adaptálása régóta részét képezi a művészetünknek. Filmes adaptációk szinte a mozgókép feltalálása óta keletkeznek, s valahonnan innen indult el az a mára már (saját tapasztalataim alapján) általánossá vált vélekedéssé miszerint a könyvek jobbak, és mindig is jobbak lesznek a filmeknél. Gyakran használt érv ennek indoklására a „ez a könyvben nem így történt” vagy a „Könyv jobb, mert olvasni lehet”.

 Először az utóbbi érvre reagálva, véleményem szerint a filmes adaptációt nem lehet az alapján rosszabbnak ítélni, mert kvázi másként kell/lehet fogyasztani. Gyakran találkozik az ember olyasfajta általánosító érvelésekkel: hogy könyv szimplán jobb, mert elképzelheted magadnak a látványt „Mert ami a filmen csak egy rövid jelenet a harcról, az a könyvben több oldalon keresztül tart: És a vére így folyik a kardon, a nap meg úgy csillan a rozsdás kardja élén”. Úgy gondolom ennek az értelmezésnek alapja is lehet, és valóban a könyv sokszor egy sokkal részletesebb képet tud adni, amire filmes keretek közt nincs lehetőség, de az hogy ez alapján ítéljük meg az adaptáció minőségét, véleményem szerint egy csúnya hiba. Ebből az érvelésből ugyanis csak annyi állapítható meg hogy számunkra a könyv egy „finomabb” és „befogathatóbb” jobban élvezhető művészeti forma. A filmes adaptációnak és könyvnek az összehasonlítási alapja nem lehet pusztán annyi, hogy az egyik írva van a másik pedig mozgókép, ha ezt a kettőt össze akarom hasonlítani más módot, kell rá találnom. Egyszerűbben nem mondhatom ki egyértelműen, hogy a banán jobb, mint a kalapács, mert finomabb, ahogy azt sem jelenthetem ki, hogy a kalapács jobb, mert egy banánnal nehéz szöget beverni.  

És mi a helyzet a „ez a könyvben nem így történt” állítással? Igaz, ez a könyvben nem pont ilyen sorrendben történt vagy nem pont így, de ez önmagában még nem bizonyíték arra, hogy a könyv jobb. Az adaptációnak ugyanis nincsen teljesen megkötve a keze, olykor akár elszakadhat az eredeti történetvezetéstől azt csak kiindulópontként használva építheti fel a saját eseménysorozatait, és adhatja át a saját újra gondolt üzenetét. Nem ennyire szélsőséges esetben esetlegesen karakterek megítélését jellemét változtattatja és az ezek miatt kialakult vagy az ezek érdekében kialakult eseményeket szabja át mértékkel. Az ilyesfajta változtatásra jó példa Puskin: Anyegin-e és a 1999-ben Martha Fiennes rendezésében készült Anyegin adaptáció kapcsolata.  

Anyegin itt és ott

                Vegyünk elemzésül csak egyetlen rövidke, de annál fontosabb jelenetsort a művekből. Ez pedig nem más, mint a párbaj, pontosabb Anyegin és Lenszkij két jóbarát párbaja. Élőzményként: Lenszkij kedveséhez Olgához egy bálon Anyegin tán kicsit közelebb kerül, mint kéne, mondhatni még udvarol is neki, Lenszkij ez természetesen és jogosan felzaklatja és megsérti tán egy kicsit túlságosan is: levélben párbajra hívja Anyegint. Az ügy természetesen félreértés, de ez itt már nem számít.

                Nézzük végig az eseményeket mind a film és mind a könyv szempontjából, attól kezdve, hogy Anyegin megkapja a levelet. A filmen melyek után átadták a levelet, s azt Anyegin elolvasta, igencsak gondterheltnek látjuk, egyértelműen gondolkozik a párbaj elutasításán, még a társadalmi nyomásra is emlékeztetni kell, amely rá nehezedik: „Aligha kell emlékeztetnem uram, ha nem fogadja el a kihívást nevetség tárgyává válik.”. Ezek után tulajdonképpen szótlanul, de elfogadja a párbajt. Ezzel ellentétben az eredeti szövegben tétovázás nélkül elfogadja a kihívást, és azon hogy ez nem helyes csak később kezd gondolkodni, eszébe jut a barátsága, és tudja, hogy hibás döntést hozott. A filmen látható megfontolt, de rossz döntést hozó Anyeginnel szemben ez egy forrófejű jellem. A párbajra sor került, de nem mindegy hogy hogyan, nagyon fontos különbségek vannak a film és a könyv között. Kezdjük is mindjárt a legnagyobbal: a filmben Lenszkij lő először, de nem talál és Jevgenyij csak ezután süti el fegyverét, ellenben társával ő talál. A könyvben viszont nem így van, Anyegin szinte rögtön lelövi Lenszkijt, nem tétovázik sokat, nem várja, m