Teremtés mítoszok és a tudomány (6,2)

 Mi a közös a mítoszokban?

     A népek népcsoportok nagy többségnek van teremtés mítosza, gondoljunk csak Indiára, Kínára, a Finnekre vagy akár a Bibliára. Ezen különböző történetek között első látásra nincs igazán hasonlóság ám ha jobban megnézzük őket észrevehetjük hogy tulajdonképpen rengeteg közös pont van bennük  sőt van hogy egyes jelenségek anyagok több mítoszban is ugyan azt a szerepet töltik be. Ilyen jellemzően például: a víz. A víz a finneknél és az indiaiaknál is megjelenik. Mindkét nép teremtés mítoszában a tenger volt először, ezen a tengeren az indiai teremtés történet szerint a végtelenség kígyója lebegett. Amely állaton feküdt a mindenség fenntartó: Visnu. Ám itt nem állt meg a matrjoska baba ugyanis Visnu köldökéből egy lótusz nőtt elő, abban pedig Brahma trónolt. A Finnben hasonlóképpen a tengerben úszott Kave a szépséges teremtőtündér akit a víz és a szél teherbe ejtett. Egyszer úgy döntött a tündér hogy kidugja a térdét a tengerből miután rögtön rá is telepedett egy kacsa. Itt már rögtön még egy hasonlóságot fedezhetünk fel a mítoszok között mégpedig a ,,matrjoska baba"-át. Mindkét történetben valami nagyobb személyen valami kisebb helyezkedett el, legyen az akár egy kacsa vagy akár Brahma. Aztán persze ne csak a víz lehet hasonlóság a mítoszok között hanem például a teremtő kilét. Gondolok itt például a bibliára ahol Isten egyedül teremtette mindent, hasonló történik a Kínaiaknál is ahol  Pan Ku testrészeiből teremtődött a Föld.   

Oké Oké. De van VALÓSÁG alapja?

     Vizsgáljuk meg a mítoszokat és a tudományos megközelítés a teremtéssel kapcsolatban! Először is választanunk kell egy nézőpontot: egy támpontot amit valóságnak tekintünk. Már itt felmerül a kérdés: mit nevezhetünk valóságnak? Ha józan paraszti ésszel nézzük akkor a valóság az, amit mi az érzékszerveinkkel megtapasztalunk, itt felmerül még egy probléma: mégpedig hogy minden embernek a nézőpontja más tehát mindenki számára más a valóság. Például számomra ateista ember számára egy keresztény ember elképzelései nem valóságosak míg annak a keresztény embernek a szemlélete szerint az én világképem nem reális. 

     A emberek egy része szerint a valóság nem csak hogy relatív hanem egész egyszerűen szüreális. Akkor most a valóság valótlan? Nem egészen mint mondtam a valóság relatív is. Tehát a te általad valóságosnak gondolt világkép a te személyi valóságod, de a te személyi valóságod nem feltétlen reális. Éppen ezért véleményem szerint nem lehet meghatározni valaminek a valóságosságát pontosan.

     Igen nyilván lehet azt mondani hogy a teremtés mítoszok valótlanok mert még senki sem látá a Váci úton sétálni Brahmát de ez a nézet szűk látókörű mint ahogy az is hogy még senki sem vette filmre az ősrobbanást. Ezért úgy gondolom hogy meg kéne adnom egy alapot mit a kérdés kifejtésekor valóságnak nyilvánítok de ezzel nem igazán tudok egyetérteni mivel megint egy személyi valóságon belül nyilatkoznék más személyi valóságokkal szenedben. Az egyetlen lehetőség az lenne a feladat teljesítésére hogyha minden általános (elterjedt) valóságképet összehasonlítanák az összes többivel. Ezt pedig nyilván nem tudom megtenni mivel ennyi idő a világon nincs. 

     Ezért csak annyit tudok mondani hogy egy leegyszerűsített tudományképhez viszonyítva igen is van valóság alapja a teremtésmítoszoknak ugyanis lényegében a mítoszok és a nagy bumm elmélete is ugyanazon problémakörre kíván valamiféle megoldást nyújtani. Látszik az is hogy azért az ókor emberének is megvolt az elképzelése a világgal és annak születésével kapcsolatban, amelyet  egyes helyeken igen részletesen meg tud magyarázni. Ilyen például a kínai mítosz szerinti teremtés ahol ugye Pan Ku testrészeiből keletkezett a világ. Ez a folyamat a mítoszban igen részletesen meg volt magyarázva tehát akár valóságosnak is könnyen hathat.

     Összességében arra jutottam hogy a teremtéstörténetek (beleértve a tudományost is) nem nyilváníthatók sem valósnak sem valótlannak.